Hiszem a szentek egyességét
2021.11.04 14:14
Tisztelt Honfitársaim!
Kedves Testvérek!
HISZEM A SZENTEK EGYESSÉGÉT
Még az első évezredben, pontosabban 998-ban történt, hogy a cluny bencés monostor apátja, Szent Odiló azt kérte a Cluny alá tartozó közösségek szerzeteseitől, hogy Mindenszentek másnapján, november 2-án mutassanak be szentmisét „mindazok emlékezetére, akik Krisztusban nyugszanak”. Ez a jámbor felajánlás idővel elterjedt a többi monostorban, majd a plébániák gyakorlatában. A XIII. században Róma beiktatja a halottakért való megemlékezés napját az egyházi naptárba. Így két egymás követő napon tudunk megemlékezni a szentek közösségének elhunyt tagjairól: november 1-jén a mennyi dicsőségre eljutott szentekre emlékezünk, a többi testvérünkre november 2-án.
A kereszténység első századaitól kezdve él a meggyőződés, hogy az élők imádkozhatnak halottaikért. Szent Ágoston édesanyja, Szent Mónika, halála előtt azt kérte fiától, hogy „emlékezzék meg róla az Úr asztalánál, bárhol legyen is”. A középkorban uralkodók, világi hatalmasságok és püspökök végrendeletükben ismételten kérték, hogy imádkozzanak lelki üdvükért. A halottakért való imádság révén bekapcsolódunk Isten gyermekeinek nagyobb közösségébe. Nemcsak mi imádkozunk az elhunytakért, hanem kérhetjük, hogy ők is gondoljanak ránk: imádkozzanak értünk az Úrhoz, álljanak mellettünk az élet mindennapi terheinek hordozásában és ne hagyjanak magunkra minket, amikor eljön az ideje a földi létből a mennyeibe való átlépésnek. Így válik a Halottak napja a feltámadásba és az örök életbe vetett hit igaz tanúságtételévé. Hozzátartozóinkkal, családtagjainkkal kezdve ajánljuk Isten végtelen szeretetébe és irgalmába szeretteinket, barátainkat, ismerőseinket, minden elhunyt testvérünket, hálát adva Istennek azért, h ogy egyesek már biztosan a célban vannak győzedelmesen Istennél: ők a szentek. És reméljük, hogy valamennyi elhunyt testvérünk szintén hazatalál, ezért nemcsak emlékezünk rájuk, hanem imádkozunk is értük.
Minden bennünket arra figyelmeztet, hogy mi magunk is úton vagyunk a végső cél felé, amely minden ember számára ugyanaz, tekintet nélkül arra, hogy hívő, keresztény vagy más vallású, gazdag vagy szegény, szabad vagy elnyomott országban él, keresi az élet nagy igazságát, és kötelességét teljesítse szeretetben és reményben éli földi életét.
Mennyire hatékonyak a halottakért mondott imádságaink?
Isten mindenkit meg fog ítélni cselekedetei szerint. Imáinkkal ezt az ítéltet nem tudjuk befolyásolni. De hiszünk a szentek közösségében, amely átlépi a halál küszöbét, és összekapcsolt minket az üdvösségre eljutott lelkekkel. Amikor az ő közbenjárásukat kérjük halottainkért, valójában Krisztushoz fordulunk, hiszen az üdvözültek az Ő titokzatos testének tagjai. Azt kérjük tőle, illetve „minden szentektől”, hogy segítsék halottainkat, akik a tisztulás idejét töltik mindaddig, amíg méltóak nem lesznek a mennyek országához.
Egykor majd mindannyian eljutunk a mennyek országába?
Az evangéliumokban soha nem olvassuk, hogy ez vagy az az emberk a pokolra jut. Még Júdásról sem. Ugyanakkor Jézus határozottan szólt kárhozatról, külső sötétségről: „Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta.” (Mt 7,13)
A hagyomány, a logika, a józan paraszti ész és majdnem mindig eddigi vallás minden időben – egészen korunkig – hitt a túlvilági felelősségre vonásban. És milyen igazságszolgáltatás az olyan, amely csak jutalmat ismert, büntetést pedig nem?
Az örök üdvösség ajándék, amit Isten azoknak ad, akik vágyódnak rá. De sajnos elképzelhető, hogy valaki mindvégig, még az utolsó pillanatban is visszautasítja Isten szeretetét.
Emlékezés és előretekintés
A Saints-Michel-et-Gudule székesegyházban október 17-én tartott szentmisén és a gyertyás-fáklyás felvonuláson ebben az évben is sokan voltunk, bár nem annyian, mint a korábbi években. Érezni lehet, hogy az idősebb nemzedék nagyon megfogyatkozott. Idén a liège-i közösségből nem tudott senki eljönni, és a brüsszeli katolikus közösségből is sokan hazaköltöztek. Viszont ismét igen sok kisgyermek jelent meg. Számukra biztosan nagy élmény a gyertyás felvonulás és az Ismeretlen Katona emlékművénél történő ünnepség. A székesegyházban, a szentmise előtt Dr. Kovács Tamás Iván nagykövet úr ünnepélyes formában átadta a brüsszeli magyar lelkésznek, azaz nekem a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést, amiért ezúton is köszönetet mondok Dr. Áder János elnök úrnak és a brüsszeli, liège-i, hágai és luxemburgi magyar katolikus közösségeknek.
Halottainkról november 7-én, vasárnap fogunk megemlékezni a délelőtti és a délutáni szentmisén.
Novemberben két nevezetes magyar szentet is köszöntünk: november 5-én Szent Imre napja, november 19-én pedig Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe van. Isten éltesse Imre és Erzsébet nevű testvéreinket.
A szentmisék rendje:
Idővel szeretném a vasárnapi délelőtti szentmiséket újra a Magyar Ház kápolnájában tartani. A Sainte-Famille templom méltó helyszíne a szentmisének, de nem tudja biztosítani az imádság utáni együttlét és beszélgetés közösségépítő lehetőségét. Természetesen figyelni kell a vírushelyzetre vonatkozó előírásokra.
Mindez a vasárnap esti 18h-i szentmiséket nem befolyásolja. Tehát vasárnap esténként 18h-kor a Magyar Házban továbbra is van szentmise, amelyre mindenkit szeretettel várunk.
Bár nem magyar szent, de némileg magunkénak érezzük a római birodalomhoz tartozó Pannonia provinciában, Savaria városában (a mai Szombathelyen) született Tours-i Szent Mártont, aki Európa egyik legismertebb szentje. Az ő ünnepét november 11-én tartjuk. Halálát meghatóan írja le a krónikás: Szemét és kezét folyton az ég felé fordította, és fáradhatatlan lélekkel szüntelenül imádkozott. Mindig hanyatt feküdt, s mikor a papok kérlelték, hogy oldalára fordulva könnyebbüljön meg egy kicsit, azt mondta: „Hagyjátok testvéreim, hagyjátok, hadd nézzem inkább az eget, semmint a földet, hogy lelkem az Úr felé táruljon.” Ezt mondva meglátta, ahogy az ördög is ott van. „Mit állsz itt, te kegyetlen bestia! – szólt rá. – Semmi szennyet nem találsz bennem. Ábrahám kebele fogad be engem!”
November 21., vasárnap, Krisztus Király ünnepe, az egyházi év utolsó vasárnapja.
November 28., advent első vasárnapja. Az adventi koszorún meggyújtjuk az első gyertyát. A vasárnap szentmiséken szeretném megáldani az adventi koszorúkat.
Jó egészséget, áldott, békés heteket kívánok minden kedves testvéremnek.
Brüsszel, 2021. november 2.
Havas István