Charles de Foucauld szerzetesre emlékezünk

2016.07.28 21:28

Tisztelt Honfitársaim!

Kedves Testvérek!

Száz éve, 1906-ban halt meg Charles de Foucauld. De vajon ki is ez az ember, akit II. János Pál pápa 2005. november 13-án boldoggá avatott?

Életútja

            Charles de Foucauld francia származású szerzetes, pap, földrajztudós, nyelvész, a Jézus Kistestvérei szerzetesközösség alapítója 1858. szeptember 15-én született Strasbourg-ban. Hatéves korában elveszti szüleit. Jelentős vagyont örököl, de komoly erkölcsi iránymutatások nélkül növekszik. Serdülőkorában elveszti hitét, és katonai pályára lép. Ám a hadsereget el kell hagynia, részben kicsapongó élete miatt. Elhatározza, hogy „felfedezi Afrikát”. Hosszú útra indul Marokkóban. Kutatómunkát végez, és eredményeit elismeréssel fogadják hazájában. Elkötelezett, hívő muzulmánakkal történt találkozásai nyomán kérdések merülnek fel benne hitre és lelki életre vonatkozóan. Visszatér Párizsba, és keresi további útját. 28 éves korában megtér, és egy életre elkötelezi magát: ”Amint megszületett benne az Istenbe vetett hit, megértettem, hogy neki kell átadnom életem. Nem tudok másképpen élni.”

            Hosszú ideig keresi valódi hivatását: hét évig él remeteként a názáreti klarisszák közelében, végül elindul a Szaharába, hogy egyszerű papként csatlakozzék azokhoz, akik szerinte a „legelhagyatottabbak”, azokhoz, akik soha nem hallottak még Jézusról. Megpróbál egyszerűen barátja és testvére lenni a sivatagi nomádoknak. Nem téríteni akar, hanem szeretni. Egész életével akarja „kiáltani az evangéliumot”.

            Megfogalmazza elképzelését egy új szerzetesrendről, a Jézus Szent Szívének Kistestvéreiről. Életének utolsó tizenegy évét Tamanrassetben tölti, mindenki testvéreként, a jóság apostolaként. Összeállítja a francia-tuareg szótárt, mely máig a tuareg szótárak alapját képezi. Később is folytatja a tuareg kultúra kutatását, több könyvet is ír róluk.

            1916. december 1-jén egy mohamedán szektához tartozó tuareg csapat, francia ügynöknek vélve, megtámadja és meggyilkolja.

Termékeny lelkisége

Bár Charles de Foucauld nagyon szeretett volna szerzetesközösséget alapítani, magányosan hal meg. Néhány évvel halála után azonban világiakból, papokból álló csoportok jönnek létre, valamint férfi és női szerzetesközösségek, melyek Foucauld atya írásainak és életének tanúságtételének hatására szerveződnek. .

Foucauld atya lelkisége egyre terjed. Példaként említhetjük a „ráhagyatkozó imádságot”, amely a szellemiségét éltető hitről tesz tanúságot.

Az imádság sajátos módja

Vajon napjainkban mi fűzi össze a Haitiban élő kistestvéreket, akik parasztok a parasztok között, ugyanakkor hithirdetők és a gazdasági fejlődés előmozdítói és az Afrikában vagy valamelyik európai nagyvárosban élő kistestvérek női közösségét? Mi köti össze a világon bárhoz élő világiak vagy családok közösségét, akik a foucauld-i lelkiséget vallják magukénak? Mi ad erőt és támaszt nekik hitük és elkötelezettségük teljesebb megéléséhez?

Talán az a mód, ahogyan imádkoznak: hosszasan és csendben kérik szeretett testvérüket és Jézus Krisztust, hogy a mindennapi élet apró tetteiben felismerjék nap mint nap Isten csodáit; az a mód, ahogy megosztják az evangéliumot arról a titokról, amelyet Isten elrejtett a bölcsek és okosak előtt, de feltárt a kicsinyeknek; meghívásuk, amely arra szólítja őket, hogy legyenek testvérei mindenkinek, olyan testvérek, akik a barátság és a méltóság szellemében figyelik az élet mindennapos eseményeit; az imádság, melynek során teljes bizalommal hagyatkoznak Istenre, mert Ő szeretet Istene.

Ferenc pápa a családról szóló püspöki szinódus legutóbbi ülésszakának megnyitásakor, 2015. október 3-án, elismeréssel szólva Foucauld atya életútjáról a következőket mondta: „Megértette, hogy nem lehet növekedni az Isten iránti szeretetben, ha közben elkerüljük az emberi kapcsolatok szolgálatát. Testvéreinket szeretve lehet elsajátítani az Isten szeretetét; felebarátunk felé hajolva tudunk felemelkedni az Istenhez. A legszegényebbhez és a legelhagyatottabbakhoz forduló testvéri  kapcsolatok révén értette meg, hogy végül is ők térítenek meg minket, miközben lehetővé teszik, hogy növekedjünk emberségünkben.”

ELŐREKINTÉS

• Augusztusban és szeptember első vasárnapján nem lesz szentmise a Magyar Házban. Kvasznay Árpád augusztusban a Magyar Házban tartózkodik.
• A nyári szünet utáni első szentmisék szeptember 11-én, vasárnap lesznek, a szokott rend szerint délelőtt 10h30-kor és délután 18 órakor.

Minden kedves testvéremnek szép nyarat, jó pihenést kívánok.

Tisztelettel köszöntök Mindenkit!

Brüsszel, 2016. július 28.

                                                                                                            Havas István

Vissza